Megoldásközpontú történetek interjú-technikái

A hírírás hagyományos szabályai szerint öt fő kérdést kell megválaszolni: ki, mit, mikor, hol, miért? Nyilvánvaló, hogy ezek fontos elemei minden tényfeltárásnak, függetlenül attól, hogy iskolai szülői munkaközösség munkájáról vagy egy légicsapásról tudósítunk.

Amikor viszont társadalmi problémákra adott válaszok hatásait és lehetőségeit tárjuk fel, az újságíróknak túl kell lépniük a megszokott újságírói szokásokon és jobban meg kell vizsgálniuk a változás különböző árnyalatait.

Ha már megírásra alkalmasnak minősül a témaötletet (lásd az ellenőrzésről és prezentálásról szóló fejezeteket), neki lehet látni az interjúk készítésének az ügy szereplőivel, köztük azokkal, akik az adott megoldást kínálják a problémára, a közvetlenül érintettekkel, az akadékoskodókkal, a finanszírozókkal, tudományos szakértőkkel és másokkal. Az interjúkra készülve fogalmazzunk meg néhány, új kérdést, amelyeket a szakértők széles körének feltehetünk:

Cseréljük ki a „ki csinálta?” kérdést a „hogyan csinálta?” kérdéssel!

A megoldásközpontú újságírásban nem a főszereplő saját, belső tulajdonságai a legfontosabbak, hanem a tetteiből leszűrhető és tovább adható bölcsesség. Hogyan tudta egy kis szervezet forradalmasítani egy egész város hulladék-újrahasznosítási módszerét? Mik voltak a változás fokozatos és következetes lépései? Mit tanulhatunk ebből?

Rendkívül fontos, hogy a folyamatok legapróbb részletéig feltárjuk azt, ahogyan az emberek az ötletekből valós, mérhető sikert kovácsolnak. Néha ez zavarja az interjúalanyokat, mert nincsenek hozzászokva. Ám ásni kell tovább! Nagyon eltökélten kell gyűjtenünk a folyamatokra vonatkozó fontos információkat, különben az interjúalany könnyedén átsiklik a valójában sokat eláruló részleteken. Csak a válaszok legaprólékosabb részleteinek megértése alapján tudjuk ugyanis megmagyarázni az olvasóknak, miért működik (vagy nem) egy-egy megoldás.

Amellett, hogy megkérdezzük „mi az eredmény?”, kérdezzük meg ezt is: „Mely méréseket tekint a legfontosabbnak, és pontosak mik ezek?”

A szervezetek folyamatosan küldözgethetnek különféle mutatószámokat, de ha ezek nem a legfontosabb változást mutatják, elterelhetik figyelmünket.

Amellett, hogy „mit gondolnak a szakértők?”, tegyük fel ezt a kérdést is: „mit gondolnak a modell által közvetlenül érintett emberek?”

Amikor csak lehetséges, beszélgessünk a helyi lakosokkal a szokásos szakértői interjú-alanyokon (think tankek, egyetemi tanárok, véleményvezérek) kívül.

A „működik-e?” kérdés helyett tegyük fel ezt: „milyen szempontból tekinthető sikernek (a megoldás) és milyen szempontból kudarcnak?””

A társadalmi változás nagyon összetett folyamat. Cikkünknek is tükröznie kell ezt a komplexitást.