Megoldásközpontú újságírás és a lapzárta

A tanulmányok előnye – főleg, ha azokat már publikálták és szakértői kontrollon estek át, hogy az anyagot profik ellenőrizték. A kutatók rendszerint kifejezetten örülnek, ha eredményeikről beszámolhatnak és viszonylag könnyű őket interjúra bírni, de ők maguk általában nem túlzottan keresik a kommunikációs lehetőségeket. Ha hasonló témában jártas, de eltérő eredményeket publikáló kutatókat is megkérdezünk, még kerekebb lehet történetünk. Olyan tekintélyes tanulmányok ismertetésével, mint ahova ez a link vezet, mindenki nyer, főleg az olvasók, akik feltehetően nem túl gyakran ütik fel a JAMÁ-t (az Amerikai Orvosok Egyesületének szaklapját).

Ennek persze nem kell így lennie. Több nonprofit szervezet munkája szolgálhat egy történet alapjául, ha az újságíró szembesíti az érveket és ellenérveket és nemcsak a szolgáltatókat mutatja be, hanem azokat az embereket is, akiknek e célzott tevékenységből hasznuk származik. Úgy kell a kutatómunkát végezni, hogy bármilyen megoldásra fogékonyak maradjunk, hiszen a megoldások nem hibátlanok. Például ez és ez a két történet azokról a nonprofit programokról szól, amelyek célja, hogy a kisjövedelmű családokat moduláris lakókocsik – mobil házak - vásárlásával juttasson otthonhoz. A cikkek beszámolnak e módszer esetleges hátulütőiről is. Ilyen lehet például, ha a mobilházak tulajdonjoga bizonyos helyzetekben mások kizsákmányolásához vezet. Ha mindkét fél szempontjait ábrázoljuk és a megoldást a megfelelő kontextusba helyezzük, elkerülhetjük a megoldás felmagasztolásának csapdáját.

A legtöbb komoly problémának nincs egyszerű és nagyszerű megoldása – épp ezért nehéz velük megbirkózni. Könnyű elképzelni, hogy majd megtaláljuk a tökéletes és teljes megoldást, de ilyen ritkán adódik. Helyesebb inkább őszintén megírni, hogy ez részleges megoldás, hatása korlátozott, még sok munka van hátra és lassú haladásra kell számítani. Például ez a történetez a történet a szülést követően hívható „momobilokról” szól, amelyek a New Jersey állambeli Camdenben házhoz mennek, hogy a kismamának ne kelljen szabadságot kivennie és orvoshoz utaznia. Vajon ez működhet ugyanígy másutt is? Vajon ez a módszer megoldást nyújt minden helybéli kismamának? Nem. Segíthet-e másoknak abban, hogy hasonló apró, de ügyes innovációval próbálkozzanak? Igen

Nem a mi dolgunk, hogy megtaláljuk „a” megoldást. A kudarcok éppúgy részei a jó megoldáshoz vezető folyamatnak. Ez a történet a New York állambeli Yonkers iskolai körzeteiről szól, ahol a város vezetése kitartó módon törekedett arra, hogy a helybéli középiskolás tanulók továbbtanuljanak. A főiskolai bejutást segítő program nagyon sikeres volt. A végzősök 85 százaléka bekerült felsőfokú tanintézetbe, főleg a helyi közösségi főiskolára. Hol itt a csapda? Egy évvel később kiderült, hogy ugyanezek a diákok szinte mindannyian lemorzsolódtak. A sikersztorit tehát épp a kudarcos rész teszi megalapozottabbá és teljesebbé. Miért hagyták ott a főiskolát a diákok? Milyen kezdeményezésre lenne szükség, hogy a diákokat ne csak a főiskolára való bejutásban segítsék, hanem abban is, hogy eljussanak a diplomáig? Ez a típusú megoldásközpontú történet teljesebb képet ad, mert egyaránt tartalmazza a hibákat és a kudarcokat.

Sokkal több ismeretet lehet szerezni a bevált módszerekről és megoldásokról, ha az újságíró saját szakterületéről vagy kiemelten fontos témákról ír. Teljesen elfogadható, ha egy súlyos problémára talált megoldás egyes részeit rövidebb történetekben dolgozza fel, akár rövid sorozatot is írhat. A prostitúció kiterjedt téma és számos irányból megközelíthető. Ez a történet például azt mutatja be, milyen megoldásokkal próbálja visszaszorítani a rendőrség a prostitúciót. Az ezt követően megjelent sztori a prostituáltak segélyezéséről és lakásgondjaik megoldásáról számol be. Néha a megoldások még csak formálódnak és a cikksorozatokban az olvasók is követhetik ezt a folyamatot. Nem szükséges mindent egyszerre, mindenre kiterjedő, befejezett történetbe belezsúfolni.