Bevezetés

A megoldásközpontú újságírás módszerét alkalmazni kívánók közül sokan bizonytalanok abban, hol is kezdjék. Ennek részben az az oka - mint ahogy korábban említettük -, hogy sokkal könnyebb felismerni a problémákat, mint a megoldásokat. Nem túl nagy kihívás példákat keresni súlyos gondokra. Az viszont időbe telhet, amíg rátalálunk a hatékony megoldásokra. 

Természetesen ez nem azt jelenti, hogy megoldások nem léteznek. Csak kicsit másképp kell szemlélnünk a világot és nagyobb figyelmet kell fordítanunk a megoldásokra. Néhány javaslat arra, hogy hol keressünk válaszokat:

Szakmailag lektorált tudományos anyagok 

A Randomizált Kontrollált Vizsgálatok (RCT-k), az esettanulmányok és a szakirodalom áttekintése segíthet megtalálni, mi működik jól az egyes területeken. A Google Tudós (a Google tudományos keresője) is jó kiindulópont. Néhány kulcsszó (például: Missouri bevándorlók fogászat) beírása és a keresés időintervallumának leszűkítése hasznos. Már néhány tartalmi összefoglaló elolvasása alapján is érzékelhető, mi az újdonság az adott területen.  

Tudományos szakértők

Ha van rá módunk, lépjünk kapcsolatba a tudományos dokumentumok szerzőivel. Általában nem túl nehéz megtalálni elérhetőségeiket az intézményi weboldalakon. Készítsünk velük interjút, akkor is, ha végül azt csak háttéranyagként használjuk majd fel. Tudjuk meg, milyen események a meghatározó jellegűek, melyek a legújabb kutatási munkák és vannak-e olyan kutatók, akikre érdemes odafigyelni. 

Nagy adathalmazok

Az adathalmazok (például a Global Burden of Disease report) segíthetnek feltérképezni azokat a helyeket és intézményeket, amelyek sikeresebbek ugyanannak a problémának a megoldásában. Történik-e valami ezeken a helyeken, amit máshol is lehet alkalmazni? Ezt a megközelítést hívják „pozitív devianciának”. 

A megvalósítás résztvevői

A megoldásközpontú és a hagyományos újságírás közötti különbség hangsúlya a „hogyan” kérdésen van. A jó megoldásközpontú történetek nem csak arról szólnak, hogy mi történik - a megvalósítás legapróbb részleteiről is beszámolnak. Éppen ezért jó olyan emberekkel beszélnünk, akik egy-egy ötlet közvetlen megvalósításában részt vesznek. Például, aki a bölcsődék és óvodák innovációjáról ír, fontos, hogy beszéljen azokkal a gondozókkal, akik közvetlenül részt vettek az új megoldás megvalósításában. Mivel azonban a megkérdezettek érdekeltek a sikerben, a szokásosnál erősebb szkepticizmussal indokolt kezelni válaszaikat.

Újítók hálózata

Az olyan csoportok, mint az Ashoka, az Aspen Institute, Echoing Green, a Skoll Foundation, a Schwab Foundation és a TED több ezer vállalkozót és újítót vizsgáltak meg. Hálózataik tagjai nagyszerű források lehetnek megoldásközpontú történetekhez. E hálózatok általában tartanak társadalmi változással kapcsolatos konferenciákat, amelyek kiváló lehetőséget kínálnak a résztvevőkkel való találkozókra.

Alapítványok programvezetői

Az alapítványok jól ismerik, hogyan kell az ötleteket ellenőrizni. Számos programvezető idővel alapos ismereteket szerez saját szakterületéről és a már korábban fölmerült ötletekről. Mivel az alapítványi vezetők gyakran agyondicsérik saját kedvezményezettjeiket, hasznos lehet azokról a programokról is kérdezni őket, amelyeket nem ők finanszíroznak.

Saját szakértelmünk

Ha érdekel bennünket valami vagy különösen vonzódunk egy adott témához, építsünk ki kapcsolati hálózatot, így könnyebben tudunk tájékozódni az épp folyamatban lévő innovatív megoldásokról a mögöttük álló emberektől is.

Gondolkodjunk el saját gondjainkon!

Ha nem találunk városunkban tanítás utáni elfoglaltságokat, valószínű, hogy ez másoknak is gondot okoz. Más városokban vajon megoldották ezt? A megoldásközpontú újságírás nem csak a tőlünk távoli emberek problémáiról szól, hanem mindannyiunkról, beleértve az újságírókat is. A legsikeresebb megoldásközpontú történetek egy része személyes tapasztalaton alapul.