A jó megoldásközpontú történetek…

... inkább arra fókuszálnak, ami történik és nem arra, aki csinálja.

Jó megoldásközpontú újságírói történetekben is vannak szereplők, épp úgy, mint bármelyik sztoriban. De a főszereplő itt általában maga a munka.

... sok-sok "hogyan" kérdésre adnak választ.

Az öt alapkérdésen kívül (ki, mit, mikor, hol, miért) fel kell tenni a „hogyant” is. Így derülnek ki ugyanis azok az apró részletek, amik a változást formálják. David Bornstein, az SJN társalapítója ezt így látja: „Amikor az Egy álom értéke: a Grameen Bank története című könyvemhez az interjúkra készültem, 60 „hogyan” kérdést fogalmaztam meg. Ilyeneket: Hogyan finanszírozta ezt az ötletet? Hogyan jött rá, hogy az emberek vissza fogják fizetni a hiteleket? Hogyan döntött úgy, hogy öt fős csoportok legyenek? Hogyan reagált, amikor a mollák megfélemlítették a hitelfelvevőket?”

... nem spórolnak a részletek leírásával.

Amikor Peg Tyre a „“The Writing Revolution” című cikkét írta arról, hogy az írás alapú tananyag lényegesen javította a teszteredményeket egy Staten Island-i középiskolában, a The Atlantic munkatársai kissé aggódtak, hogy a sok konkrét részlet bemutatása nehézkessé teszi a stílust és az olvasók nem olvassák végig a cikket. Egyáltalán nem így lett - válaszolta Peg. „A sztori olyan lett, mint a Dr. House, a televíziós sorozat. A részletek elevenítették meg a történetet.” A megoldásközpontú történetek gyakran épp a részletességükkel keltik fel az érdeklődést és erősítik a történet hitelességét.

... különféle helyzetekben mutatják be a szereplőket.

A megoldásközpontú történetek elsősorban nem a szereplők belső tulajdonságaira (pl. altruizmusukra vagy bátorságukra) összepontosítanak, hanem sokkal inkább a szereplők munkásságára. Azt érdemes érzékeltetnünk, ahogyan a szereplők megpróbálják megoldani a problémát, ahogyan céljukat elérik vagy ahogyan nem. Mutassuk be eredményeiket, és azt is, miben különböznek azoktól, amit mások csinálnak! Azt is, mit tanulhatunk tőlük. Ennek a technikának az az előnye, hogy dinamikussá teszi a történetet és erős narratívát ad.

... képesek ébren tartani az olvasó figyelmét.

Minden jó történetnek szüksége van belső feszültségre, de ennek nem feltétlenül két oldal összeütközéséből kell erednie, noha gyakran ma a médiában ezt tekintik sokan alapértelmezettnek. Egy megoldásközpontú történetben a feszültséget nem is az a kérdés táplálja, hogy „vajon sikerül nekik?” A válasz ugyanis gyakran már a címből vagy a leadből kiderül. A feszültség inkább azokból a kérdésekből fakad, vajon hogyan oldják meg azt a problémát, amibe már sokaknak beletört a bicskája? Hogyan tudják leküzdeni az útjukba kerülő akadályokat?