Megoldásközpontú újságírás a napi munkában

Beilleszthető a megoldásközpontú újságírás a szerkesztőségi munkafolyamatba? Az alábbiakban bemutatjuk a Megoldásközpontú Újságírás Hálózatában együttműködő szerkesztőségek néhány bevált módszerét.

Tévhitek eloszlatása

A megoldásközpontú újságírás gondolata sok újságíróban azonnal visszhangra talál. Mások ódzkodnak ettől a megközelítéstől, sőt magától a megoldásközpontú újságírás kifejezéstől is. Attól tartanak, hogy ez esetleg valamiféle aktivizmus, PR-kísérlet vagy csak egy "pozitív hír". Megint mások pedig talán csak vonakodnak attól, hogy kipróbáljanak valami újat.

Ez az oktatási anyag szeretné eloszlatni a megoldásközpontú újságírással kapcsolatos tévhiteket. További ismeretekért érdemes böngészni a Solutions Story Trackert vagy részt lehet venni a témával kapcsolatos műhelyfoglalkozásokon.

A tematikai prioritások átgondolása

A problémák kiáltanak, a megoldások suttognak. A bajokról szóló történetek - repülőgép-szerencsétlenség, rendőri lövöldözés, járvány, de akár egy csőtörés - egyértelműen figyelmet kapnak, a szerkesztőségek nyilvánvalóan tudósítanak róluk. Ezekre a hírekre könnyű rátalálni. A megoldásközpontú történetek ugyanakkor ritkán kerülnek be a legfontosabb hírekbe (bár azok a fő hírek hatására is megszülethetnek). A céges beszámolókhoz hasonlóan még a hírértékű megoldások is elsikkadnak, hacsak az újságírók célzottan fel nem kutatják ezeket és utána nem járnak a részleteknek.

A megoldásközpontú újságírás iránt érdeklődő szerkesztőknek azt nehéz eldönteniük, hogy mikor célszerű a szűkös szerkesztőségi erőforrásokat ilyen történetek készítésére fordítani. Ilyen kérdéseket kell megválaszolniuk: Melyek a legfontosabb, a legértékesebb témák, amelyekről olvasóközönségünket tájékoztatni akarjuk? Mi hiányzik a közbeszédből? És mik azok a sztorik, amiket mindig megírunk, csak azért, mert eddig mindig megírtuk?

A szerkesztőségek egyre kisebb létszámmal dolgoznak, emiatt számos szerkesztő alaposan megszűri, milyen témák feldolgozására van leginkább szükség. A gyakorlatban ilyen jellegű kérdésekben kell dönteni: Írjunk-e (ismét) az iskolai felügyelet testületi üléséről vagy riporterünk idejét inkább arra használjuk, hogy megvizsgáljuk, hogyan alakítják az iskolák fegyelmezési elveiket? Vagy például: koncentráljuk-e erőinket a legutóbbi helyi lövöldözésre vagy küldjük el inkább riporterünket egy közeli városba, ahol valamilyen módon sikerült megfékezni a fegyveres erőszakot?

Fontos a húzóemberek szerepe

Találjuk meg azokat a szerkesztőket vagy újságírókat, akik képesek kollégáikat arra ösztökélni, hogy rendszeresen tegyék fel maguknak ezeket a kérdéseket: „Van a sztoriban megoldási szál? Ki csinálja ezt jobban?” Motivált munkatársakra van szükség ahhoz, hogy a megoldásközpontú újságírás szemlélete elterjedjen a szerkesztőségben. Kérjük meg őket, hogy a napi szoros határidők ellenére se feledkezzenek meg erről. Ha lehetséges, az egyes rovatoknál érdemes kijelölni felelősöket, akik rendszeresen emlékeztetnek ezekre a kérdéseket. Idővel - a megoldásközpontú újságírással kapcsolatos kellő tapasztalat birtokában - a válaszok reflexszerűen érkeznek majd. A riporterek ösztönösen feltenni majd ezeket a kérdéseket és természetesen válnak mások számára iránymutatóvá vagy mentorrá.

Tartsunk témaötleteket talonban!

Jó, ha van a fejünkben néhány feldolgozható és releváns témajavaslat, amikor a megoldásközpontú újságírást bemutatjuk a szerkesztőség munkatársainak. Ideális esetben ezek az ötletek vonatkozzanak a szerkesztőség kiemelt témáira, amelyekre aztán lehet építeni. A lényeg az, hogy a beszélgetés a hipotetikusból azonnal operatív jellegűvé váljék. Tehát jussunk el attól a kérdéstől, hogy „alkalmazzuk-e mi is a megoldásközpontú újságírást” odáig, hogy konkrétan megvitatjuk, mi legyen az adott történettel. Magyarázzuk el, milyen módon egészítheti ki a történet a szokásos tudósításokat! Ezután beszéljük meg, ki dolgozza fel a témát és mi lesz a közösségi médiaterv. Ösztönözzük az újságírókat, hogy hozzanak megoldásközpontú témajavaslatokat, de ne várjunk a kezdéssel rájuk!

Keressük az új lehetőségeket!

Amikor érkeznek a hírek, a riporterek hozzák saját ötleteiket, tehát már készül a napi tudósítási terv a szerkesztőségi ülésen, érdemes feltenni a „megoldásfókuszú szemüveget”. Ha egyszerűen megkérdezzük, hogy „van-e megoldással kapcsolatos szál”, gyorsan kialakulhat egy tartalmasabb és produktívabb hírstratégia.

Tűzzünk ki konkrét célokat!

Szerkesztőként az a legegyszerűbb módja a megoldásközpontú szemlélet meghonosításának, ha megkérjük az újságírókat ennek alkalmazására, majd hagyunk rá nekik időt. Fontos, hogy pontosan meghatározzuk, mit várunk tőlük. Lehet, hogy ez a kérés havi egy megoldásközpontú történetet jelent, de szólhat a kérés úgy is, hogy minden riporternek fel kell tennie a kérdést témái feldolgozása során: „Ki csinálja ezt jobban?”.

Emeljük ki a jó minőségű riportokat!

A szerkesztők további ösztönzést adhatnak a módszer gyakorlat alkalmazásához, ha jutalmazzák azokat, akik jó színvonalú megoldásközpontú anyagokat adnak le. A jutalom lehet egy egyszerű gratuláció, esetleg extra díjazás vagy elismerés a szerkesztőségben azoknak, akik segítenek másokat is abban, hogy szakítsanak a régi beidegződésekkel. A különböző sajtó egyesületek vagy újságírói szervezetek időnként díjakat adnak. A Fayetteville Observer „Seeking Safety” című cikksorozata elnyerte az Észak-Karolinai Sajtó Egyesület első díját. A Seattle Times „Education Lab” projektjét pedig a "közösség bevonásának" díjával tüntette ki az Associated Press Médiaszerkesztőinek testülete.