Milyen hatása lehet a megoldásközpontú újságírásnak?

A működőképes megoldásokat bemutató történetek új megvilágításba helyezhetik a problémákat és ezzel új irányba terelhetik a döntéshozók, a szakértők és a közösségek tagjainak gondolkodását. Íme, néhány példa: 

Hatékonyabb módszereket ajánlhat a közösség figyelmébe.

Rhiannon Meyers „A cukorbeteség ára” című sorozata egy éven át ment a Corpus Christi Caller-Times-ban. Bár Corpus Christi Megyében a legmagasabb a cukorbetegséggel összefüggő amputációk aránya Amerikában, sokáig nem foglalkoztak a betegséggel. A sorozat három olyan megoldás-orientált történetet írt le, amelyek bemutatták, hogy az Egyesült Államok más részein sikeresebb volt a cukorbetegek ellátása. Meyers ezt írta: „A megoldást bemutató történetek… kapták valószínűleg a legtöbb visszajelzést, és egyben ezek váltották ki a legtöbb vitát - azt hiszem, részben azért, mert felbolydulást okoztak a helyi szolgáltatók körében… Ezek voltak valószínűleg a sorozat legérdekesebb történetei. A legtöbb beszélgetést generálták arról, mit tehetünk másképp és mit nem csinálunk most.”

Rávilágít a passzivitás buktatóira.

Ha megmutatjuk, hogy valami az egyik helyen működik, az elsöpörheti a kifogásokat másutt is. Az évezred hajnalán a HIV/AIDS betegség gyógyszerei olyan drágák voltak, hogy a vírussal való megfertőződés lényegében halálos ítéletnek számított a fejlődő világban. Tina Rosenberg 2001-ben a The New York Times magazinban megjelent cikkbentárta fel a problémát, de más szemszögből. Leírta, hogy Brazília jelentősen csökkentette a HIV/AIDS gyógyszerek árát és bemutatta a teljes gyógykezelés rendszerének menedzselését. Rosenberg cikke rávilágított az amerikai kormányzati tisztviselők és a gyógyszergyártó vállalatok magatartására is, ezt követően pedig számos döntéshozó megkérdőjelezte a magas gyógyszerárak indoklását. Írása hozzájárult az AIDS, a Tuberkulózis és a Malária elleni Globális Alap létrehozásához.

Jó ötletek átvételével egy szervezet saját munkája hatását is felerősítheti.

A „100 000 Otthon” kampány célja az volt, hogy lényegesen javítsa a tartósan hajléktalan emberek lakhatását az Egyesült Államokban. A második évben világossá vált, hogy a kampány nem halad a tervezett ütemben. A kampány vezetői a The New York Times „Fixes” rovatában olvastak egy cikket a „Gyors Eredmények” (Rapid Results) nevű módszerről, amelynek lényege, hogy a helyi közösségeket arra buzdítja: 100 nap alatt valósítsanak meg valamilyen merész célkitűzést. A „100 000 Otthon” kampány vezetői kapcsolatba léptek a Rapid Results szervezőivel, átvették módszerüket központi stratégiaként, majd a közösségekben, az egész ország területén beépítették tevékenységükbe. 2014 júliusában a kampány szervezői bejelentették, hogy elérték a kitűzött célt: 100 000 tartósan hajléktalan ember lakhatását sikerült megoldaniuk. A szervezők elmondták, hogy a siker egyértelműen összefüggött a Rapid Results stratégia alkalmazásával.

Megváltoztathatja a közbeszédet és a szakpolitikai döntéseket.

A Milwaukee-ban megjelenő Journal-Sentinel újságírója, Meg Kissinger pályafutása során sokat foglalkozott a mentális egészség témájával, munkájának legnagyobb hatását mégis a 2013-as „Krónikus válság” (Chronic Crisis) című sorozatával érte el. Ebben azt dokumentálta, hogy változatlanul halnak meg betegek a durva bánásmód és az elhanyagolás miatt. Sorozatában írt a rendszer megreformálásának lehetséges módszereiről is. Közvetlenül a sorozat után Milwaukee megszüntette a mentális egészségügy állami felügyeletét és létrehozta Milwaukee Mentális Egészségügyi Testületet, amelynek tagjai mentális egészséggel foglalkozó szakértők lettek. Ezzel együtt a város új költségvetésében lényegesen megemelték a mentális egészségügyre fordítandó összeget. A „Krónikus válság” három megoldásközpontú történetet tartalmazott és Meg Kissinger szerint ezeknek volt a legnagyobb hatása. „Egy dolog beszélni a bajokról, amikből valóban van bőven Milwaukee Megye Mentálhigiénés Rendszerében, de valódi értéket akkor kapnak az olvasók, amikor látják, hogy egy másik közösség is hasonló problémával küzd és képes eredményt felmutatni” - mondta.

Felkavarhatja az állóvizet.

Mi történt volna, ha Michael Lewis a Pénzcsináló című könyvében a pénz baseballra gyakorolt torzító hatását egyszerűen úgy ábrázolja, hogy egy kis költségvetésű csapat a pénzszűke miatt veszít folyamatosan? Elolvasta volna bárki is a történetet, esetleg leszűrte volna a tanulságokat? Lewis ehelyett megoldás-fókuszú megközelítést alkalmazott és a Moneyball örökre megváltoztatta ezt a sportot.